Az 1738-ban épült fatemplom helyén áll a mai 22m hosszú, 8,5m széles 5,5m belmagasságú és 20m magas tornyú templom, amelyet 1821-ben szentelték Szent lászló király tiszteletére.
A közel kétszáz éves épület állaga a 80-as évektől sokat romlott: a tető beázott, a torony, amely nem volt összekötve az épülettel elvált a templomhajótól, 43 centiméternyit dőlt keleti irányba. A 9,5cm-es süllyedése miatt pedig bemozdult a karzat, alá kellett dúcolni, veszélybe került az ott lévő Angster-orgona is, megrepedeztek a falak, a deformáció miatt megfeszült a tetőzet lécezése, a torony életveszélyessé vált. Ehhez több tényező járult hozzá: a csapadékvíz nem megfelelő elvezetése, a templomkörnyéki úttest alá nyúló pincék, a megnövekedett gépkocsiforgalom. Körültekintő felmérő munka után vasbeton cölöpökkel állították meg a torony további dőlését. „Visszahúzatni” már nem lehetett a templomhajóhoz. Sokat foglalkozott ezzel a sajtó: „Örökké ferde marad Szentlászló katolikus templomának tornya. Akár a pisai ferde torony”. Az építmény teljes felújítása több mint 10 millió forintba került. Széles összefogásra volt szükség ahhoz, hogy az anyagi erőforrás megteremtődjön.
A koordinációs munka irányítója Bognár József polgármester volt, az egyház részéről pedig Bukovics István plébános. A helyiek, a püspökség, az egykori szentlászlóiak és más támogatók révén 2002-ben megtörtént a templom teljeskörű felújítása (a torony, a falak helyreállítása, a teljes tetőszerkezet, a nyílászárók, a toronyórák cseréje és a parkosítás).
2002. szeptember 22-én került sor a felújított templom megáldási ünnepségére, amely a Szent László szobor és a világháborús emlékművek koszorúzásával, majd magyar és német nyelvű szentmisével kezdődött, melyet Mayer Mihály megyéspüspök celebrált. Nemcsek szentlászlóiak voltak jelen, hanem számos vendég az ország más településéről és a határon túlról is.
